A gyermekvállalás kérdése manapság az egyik legmegosztóbb téma, amelyről szinte mindenkinek határozott véleménye van. Kinek, mikor, hogyan kellene gyermeket vállalnia – ezek a kérdések nemcsak a közvetlen környezetünkben, hanem a közbeszédben is visszatérőek. A nemi szerepek, a társadalmi elvárások, a saját magunkkal szemben felállított elvárások és félelmek, a család és barátok véleménye, valamint biológiai tényezők egyaránt hatással vannak arra, hogy mit gondolunk erről a témáról. Éppen ezért a gyermekvállalás egy rendkívül összetett és személyes döntés, amelyre nem létezik univerzális válasz.
Sokan úgy érzik, hogy a társadalom – és benne a család, a barátok, a munkahelyi közeg – egy bizonyos utat vár el tőlük. Hagyományosan a gyermekvállalás egy kapcsolatban élő férfi és nő közös jövőjének egyik mérföldköve, azonban ez a kép ma már sokkal árnyaltabb. Egyre többen dönthetnek úgy, hogy egyedül nevelnek gyermeket, mások a karrierépítést helyezik előtérbe, míg megint mások a gyermektelenség mellett teszik le a voksukat. Mindezek a lehetőségek egyformán érvényesek és tiszteletben tartandók.
A kérdés az, hogy saját magunkkal szemben milyen elvárásokat támasztunk, és hogy ezek valóban a belső meggyőződésünkből fakadnak-e, vagy inkább a külvilág által sugallt normáknak szeretnénk megfelelni.
A gyermekvállalásról való döntés meghozatala előtt elengedhetetlen egy mélyebb önvizsgálat. Érdemes feltennünk magunknak a kérdést: valóban saját vágyunk az, hogy szülővé váljunk, vagy csak azért érezzük ennek szükségét, mert „ez a természetes következő lépés”? Mennyire befolyásol minket az a társadalmi elvárás, hogy a családalapítás az életünk legfontosabb célja kell, hogy legyen? Képesek vagyunk-e különbséget tenni a belső indíttatás és a külső nyomás között?
Nem egyszerű feladat feltérképezni, hogy mit is szeretnénk valójában. Az elvárásoknak való megfelelési kényszer gyakran összemosódik a saját belső motivációinkkal. Sokan például azért vállalnak gyermeket, mert úgy érzik, hogy „ideje van”, vagy mert a környezetük szerint ez „hozzátartozik a boldog élethez”. De vajon valóban mindenkinek ugyanazt jelenti a boldogság?
Minden ember és minden párkapcsolat más. Egyesek már fiatalon érzik, hogy szülők szeretnének lenni, míg mások csak később, vagy egyáltalán nem vágynak erre. Az is természetes, ha valaki bizonytalan és hosszabb önismereti folyamatra van szüksége a döntés meghozatalához. Egy dolog azonban biztos: a gyermekvállalás egy olyan elhatározás, amelyet nem mások elvárásai alapján, hanem kizárólag saját magunk és párunk belső meggyőződése szerint érdemes meghozni.
A társadalmi normák és a hagyományos gondolkodásmód hatással lehet ránk, de végső soron mindenkinek joga van a saját életét alakítani. Legyen szó biológiai szülőségről, örökbefogadásról, vagy a gyermekmentes élet tudatos választásáról, a legfontosabb, hogy mindenki a saját értékrendje és boldogsága mentén hozza meg a döntését.
